A Véndiáktalálkozók esetében mindig nagy kérdés, hogy esni fog-e. Szerencsére idén "akkor esett, amikor kellett", hogy Gönczy Gábor elnök szavaival éljünk. Nyolc óra előtt jött a zivatar, utána pedig zavartalanul jöhetett a színpadi program és a véndiák-buli a Református Gimnázium udvarán.
A színpadon kisorsolták a tombola fődíját, ám mivel nem volt jelen a szerencsét hozó - több - szelvény tulajdonosa, azért a hatalmas plüssfigurát a sorsolásban segédkező gyermek vihette haza. Köszöntötték a legtávolabbról érkezett véndiákot is - Kovács Attila Sidney-ből tért haza párjával a Véndiáktalálkozóra.
Vargáék megint kitettek magukért, szóltak a véndiáktalálkozók örökzöld slágerei, a közönség pedig bulizott amíg lehetett - sőt, talán azon túl is. Miután sokan kipihenték a pénteki érettségi találkozós mulatságot, újra belevetették magukat a felhőtlen szórakozásba, sok esetben a diákéveik házibuli-hangulatát megidézve. A zenekar jóval éjfél után ment pihenni, a legkitartóbbakat azonban ez nem zavarta: még fél három körül is énekeltek, nótáztak néhányan az iskolaudvaron.
A folytatásra pedig egy évet várni kell. Sőt, még a pontos dátumra is, ugyanis most sem lehet tudni, hogy jövőre pontosan mikor rendezik az érettségit - ami pedig igen nagyban befolyásolja a Véndiáktalálkozó megszervezését. Remélhetőleg ősszel döntés születik ennek kapcsán.